Mint tenyésztõ minden évben várom azt a két klubkiállítást, ahol a magyarországi Amerikai Óriásposta tenyésztõk a legmagasabb szinten versenyeztethetik galambjaikat. Elõször a tárgyévi teljesítmények kerülnek megmérettetésre novemberben, majd kiegészítve az elõzõ évek legjobbjaival januárban újra találkozunk. Aztán tanulva a látottakból, megfelelõ tapasztalattal feltöltõdve kezdõdik újra egy tenyészév. Gondoltam ezt én, hogy így van ezzel mindenki más is.

Nem így kezdõdött ez a 2007 novemberi rendezvény elõtt, amelyre Villányban került sor. Már a nevezést követõen, mint vezetõbírálót keresett meg a rendezéssel megbízott Eibel István fõrendezõ úr és kért, hogy koordináljam a bírálattal kapcsolatos teendõket, mert azt már nem tudja bevállalni. Ekkor derült ki számomra az a tény, hogy néhány tenyésztõ rosszhírét keltette a rendezésnek és telefonon keringtetve kudarcra ítélték elõre a rendezvény sikerességét (ablaktalan és zsúfolt kiállító terem szóltak a hírek). Én már megértem a korábbi években hasonló helyzetet, csak az éppen fordítva történt. Egy akkor csodálatosra bezengett kiállítás megrendezése maradt el. Akkor és most is azt mondtam ; nyugtával a napot, várjuk meg a végét és akkor értékeljünk. Sajnos a tenyésztõk egy része bedõlt a riasztásnak. De hála a tagság nagy részének, akik az ország távoli részeirõl is ideutaztak, az eddig átlagos 255 db egyedszámhoz képest 246 db fiatalt sikerült kiállítani.

A kiállítás egy tágas többablakos kiállító teremben került megrendezésre, egysoros ketrecekben, úgy ahogy azt kell. Egyik napon sem kellett a sorok között senkitõl sem elnézést kérni, ha elakartunk menni egymás mellett, mert bõven volt hely. Más kiállításokon nem mindig tapasztalható fegyelem mellett végezhettük a bírálói munkát. Köszönet a fõrendezõ úrnak. Végig kísérte a kiállítás idõtartamát egy bensõséges hangulat, ami az ellátásra, szállásra, díjátadásra vonatkozott. Szeretném megköszönni a rendezõknek, elsõsorban Eibel Istvánnak ezt a szép rendezvényt. Elnézést kérek az elõzetes kellemetlenségért, a tagság azon részérõl akik bíztak a sikerben, Séner József elnök (megbízás alapján) és a magam nevében.

A Gyomaendrõdi megmérettetésre 2008 január elején került sor. Kicsit változott a helyzet a készülõdésnél, mert most más volt a témája a "körtelefonoknak". Kár hogy néhányan nem voltak kíváncsiak a vasárnapi megbeszélésre sem. A fent említett problémákkal nem kellene foglalkoznom, de engem kicsit bosszant az ilyen hozzáállás, mert én egy versenyre és baráti találkozóra szoktam ilyenkor jönni. Szerintem mindenkivel meg lehet beszélni bármit ami fontos, értelmesen és személyesen. Például a bírálattal kapcsolatos észrevétel is lehet a megbeszélés tárgya, a galamb ketrece elõtt. Ettõl függetlenül az itt megszokott módon, nagyon jól sikerült a rendezés. De most térjünk rá a lényeges feladatra. Nézzük milyen eredmények születtek, hogy állunk a tenyésztéssel, mik a jellemzõ hibák, mire kell figyelnünk és hogyan tovább:

Ahogy már említettem, Villányban 246-, Gyomaendrõdön 329 db egyed lett kiállítva. Az esõ esetben 32-, második esetben 38 tenyésztõtõl. A bírálatokat tenyésztõi szavazatok alapján összesen nyolc fõ végezte. Hárman voltak akik mindkét bírálaton részvettek. Öt fõ tehát váltotta egymást. Tenyésztõi versenyben hat fõ, mindkét esetben az elsõ tíz helyezettje között végzett, majdnem azonos pozícióban. A fiatalok versenyén Kovács Sándor mohácsi és Tóth Károly kisújszállási tenyésztõk a fajtagyõztesek tulajdonosai. Sanyi az egyébszalagos hím, Karcsi a minden egyéb tojó kategóriában nyert. A tizennégy kategóriából Kovács Sanyi hatot vitt el. Ez tényleg figyelemreméltó.

Az öregkiállításon Gróf Ferenc fiatal kék tojója és Kovács Sándor minden egyéb öreg hímje nyert. Nagyon örültem az elemzés alkalmával két tenyésztõ; Molnár János miskolci és Viski Gyula biharkeresztesi tenyésztõk nevének, akik az 5. illetve 7.-k helyen végeztek csapatban. Gratulálok Viski Gyula négy kategória gyõzelméhez, nagyon szépfejû, jó állású madarakat állított ki.

A színkategóriákba történõ nevezésekkel nem igazán voltak problémák. Lassan megtanuljuk mindnyájan a színek besorolását, mely e fajtánál nem is olyan egyszerû. Mindenesetre mivel elsõsorban alak galambokról van szó, ez kerül elõtérbe a bírálatnál. Esetleges rossz helyre történõ nevezésnél, a kategória gyõzelmet nem szerezheti meg az egyed, de a megérdemelt pontszámot megkapja és a tenyésztõi versenybe is beszámít.

Stressz, elhízás és gyenge kondíció. Mindegyiket tapasztalhattuk a bírálat alatt, melyek befolyásolják az eredményt és kellemetlen helyzetben hozhatják a tenyésztõjét és a bírálót. A három napi gyûrõdést ezekkel a terhekkel még galambjaink sem bírják. Kiállításokra a felkészítést nekünk tenyésztõknek kell elvégezni és e-szerint kell összeállítani a csapatot.

Jellemzõ hibák a két kiállításon; a fentebb említett hibák és egyéb kívánalmak mellett a nyitott hát, lógós szárnyak. Nincs rosszabb látvány egy kiállításon, mint egy egyébként jó testarányokkal, jó csontozattal és izmoltsággal rendelkezõ óriásposta nyitott háttal, netán lógós szárnyal áll a kiállítási ketrecben a harmadik napon. A típusos egyed bármely dimenzióban nézve egy pontból -csõrhegy- kiindulva, szinte egy pontban -farok (egy toll szélesség)-zár, szépen ívelõ vonalakkal. E-közben a szárnyak teljesen fedik a hátat és a csõr éppen a mell elõtt végzõdik felülnézetbõl, a mell szépen kerekedik, a galamb meglehetõsen rövid, jó testarányokkal, csontozattal és izmoltsággal. Erre kell tenyésztenünk, legyen természetes ez az állás. Nem kell tehát, hogy patrac legyen, mert az nem kiállításra való. Ezért a farok mellett szétálló és farok alá lógó szárnytartást hibaként kezeljük, ami már csak megfelelõ eredményt hozhat és még hozzájön a többi meglévõ. Nyilasi István bírálótárs keményen bírálta ez utóbbi hibákat és javasolta hibakénti büntetését már a fenti kiállításokon is. A következõ kiállítások alkalmával következetesen járunk el, hibaként kezeljük. Ezel a híbával 92 pont alatti eredmény jósolható.

Villányban minden nevezett mellett van gyûrûszám is. Tenyésztõk ! A Gyomaendrõdi nevezéskor elfelejtettük, hogy ezt is jó lenne felírni a nevezéskor? Mindezekrõl szó volt a megbeszélésünkön is és Kovács László rendezõ jóvoltából a megoldási javaslat is elhangzott. Remélhetõleg ezért ez már nem okoz gondot az elkövetkezõ idõkben.

A másik inkább szakmai kérdés. Villányban a csapat versenyben 571 ponttal lehetett nyerni. Gyomaendrõdön 576 volt a felsõ határ. Részemrõl több kérdés merül fel e statisztika láttán: A bírálat nem egyformán következetes? Ennyivel javult a szint az öreg galambok kiállításával? Azok a tenyésztõk akik csak Gyomaendrõdre hoztak kiállítani, ennyit emeltek a színvonalon? Netán rosszabbul tenyésztettünk 2007-ben az elõzõ évekhez képest? A választ keresve visszanéztem 2004 ig a pontokat és találtam például a 2005 januári Gyomaendrõdi katalógusban, ezt a mostanit meghaladó pontozást is. Ezek alapján az elsõ kérdést kihúzhatjuk? Szerintem nem. Mindegyiknek köze lehet az eltéréshez. Én azonban a fentebb leírtak miatt az utolsó kérdést szeretném minden tenyésztõtárs figyelmébe ajánlani. Ez az amirõl közösen és már a tenyészidõ bekövetkeztével jó párosítással változtathatunk. Minden tenyésztõtársamnak jó és eredményes tenyészévet kívánok.