Nem csak klubtagok részére!
Amerikai Óriásposta - Giant Homer
A fajtát 1985 óta tenyésztem. Ezt megelőzően tíz éves koromtól strasszer, röpposta, magyar páva, mondain és texán fajtáim voltak. Jelenleg az amerikai óriásposta mellett strasszer mondain és texán fajtákkal foglalkozom. Az amerikai óriásposták elsősorban küllemük, intelligenciájuk, nyugodt vérmérsékletük és gondoskodásuk miatt tetszettek meg. Az első példányokat Kálmán Károly Miskolcon lakó tenyésztőtől szereztem be. Későbbi vérfrissítést Kálmán István Jászapáti tenyésztőtől kaptam, aki akkor remek állománnyal rendelkezett. Mostanában a kiállításokon jól szereplő, eredményes tenyésztői múlttal rendelkező tenyésztőktől szerzem be a vérfrissítésnek szánt egyedeket. Sokat köszönhetek Balogh János Hódmezővásárhelyi tenyésztőnek és Lénárt Sándor barátomnak, akikkel jó baráti kapcsolatot tartok fenn hosszabb ideje. Arra törekszem, hogy több klubtagsággal rendelkező tenyésztő tartson számon barátként és én is barátnak, tenyésztőtársnak tarthassak minden olyan tenyésztőt, aki a fajta előrehaladása érdekében képes együtt dolgozni, képes kompromisszumra a cél érdekében.
A fajtaklubba 1989 évben léptem be, közben a lakhelyemhez közeli V 110. egyesületben Rudabányán voltam MGKSZ. tag. Az itteni csoport, Dobi János bácsi elnök és saját késztetésre elvégeztem a bírálói tanfolyamot. A tanfolyam elvégzése után folyamatosan részt vettem a bírálói munkában. Fajtaklubon belül 1991-ben sikerült bekerülnöm az akkori nagy csapatban. Itt azóta folyamatosan bírálok és így is próbálom a fajta Magyarországi fejlődését elősegíteni. A klubtagság szavazatainak köszönhetően többször vettem részt az MGKSZ által rendezett országos kiállítások óriásposta bírálatában. A fajtaklub és az MGKSZ. kapcsolatának javítása végett titkári funkciót vállaltam Séner József elnökkel 2002-ben a klubnál. Az „ A „ kategóriás bírálói minősítést 2006 tavaszán kaptam meg. Ez év januárjában szakelőadónak választott meg a klub.
A tenyésztési sikeremnek köszönhetően többször nyertem kiállításokon. Fajtaklub kiállításon évenként valamelyik kategóriában mindig volt kategória győzelmem, de volt fajtagyőztesem
is két alkalommal. Csapatversenyben is többször voltam az élmezőnyben. Az elmúlt években egyre jobb eredményeim voltak csapatversenyben is.
És most a fajtáról:
Az amerikai óriásposta anyaországbeli tenyésztésében a testsúly felső határának emelését indítványozták, mint fajtaleírás módosítást, de a forma az ideálképet követően maradt a testarányok figyelésével:
Amerikaiak által készített három nézeti képe
A tenyésztés eredményessége érdekében előtérbe kell helyezni a figurásabb, kisebb súllyal rendelkezőt a csak méreteiben nagyobbal szemben. A típus az, ami fontosabb az egy-egy kiemelkedő tulajdonsággal szemben. Nagy a kísértés a felső és most már az emelt súlyhatáron lévő nagyobb test elérésében. Szerintem mérlegelni kell a forma és a súly vonatkozásában, mert mint a típus, mint pedig a költés-nevelés tekintetében sokat veszíthetünk. A felső súlyhatár nem azért emelkedett, mert minden óriáspostának ezen kell lenni. Ez csak a felső határ. Ezt a gondolatomat alátámasztja a 2006 januárjában a fajtaklub kiállításunkon résztvevő George Lechner úr kérdéseinkre adott válasza, aki a fajta amerikai tenyésztője, bírálója és az ottani fajtaklub elnöke volt hosszabb időn keresztül. Ő sem favorizálja a csak nagyokat, ha a forma-típus és maga a tenyészértéke elvész.
Én a forma mellett a nyugodt vérmérséklet, gondoskodás, jó nevelő képesség miatt szerettem meg ezt a fajtát és ezt nem szeretném ha ezt elveszítenék. Ezen tulajdonságok megtartása mellett kell tovább közelíteni az ideálképhez és a fajtaleírásban megfogalmazott célhoz. Ez nem könnyű, de éppen ez a szép benne. Maga a verseny pedig, hogy a tenyésztők között ki a gyorsabb ebben.
Amerikai tenyésztésű galambok egy csoportja internetről az elmúlt években
Lechner úr szerint náluk is több tenyésztőnél a forma és a testnagyság, tehát az arányokkal vannak a legnagyobb problémák, de az itt nyerő egyedek az amerikai kiállításokon is megállnák helyüket.
Mi magyarok megkértük a lehetőséget az eddig előírt tízes méretű gyűrűk felváltását tizenegyesre a lábak erősödése, vastagodása miatt, hogy idősebb korban ne okozzon olyan problémát, mint a tízes.
Egyértelmű az erősödés, illetve a súlynövekedés a tökéletesebb tartás és takarmányozás miatt is, de figyelemmel kel lenni a mögöttes, fentebb említett veszélyekre.
Ideálkép oldalnézet középen
Gyakran előforduló hibák az emelt farok tartás és a nyitott hát, mély vagy emelt mell, laza fenéktollazat, valamint a típusra nem jellemző állás.
Ehhez együtt kell gondolkodnunk és látnunk, tehát beszélnünk kell róla, aztán kitűzni a célt és megoldani. Gondolok itt a színosztályok nevezése terén vissza-visszatérő gondokra is.
A tiszta színek a színosztályokban és a minden egyéb színosztály értelmezése a cél. Nem megfelelő színosztályba nevezés problémájának megoldása (a szín kavalkád miatt), régi tapasztalt tenyésztőknek is volt már probléma). Megnéztem az utolsó öt év kiállítási katalógusát és megállapítható, hogy korábban Nyilasi István vezetése alatt meghatározott (összevont) színosztályok darabszámarányaiban ma is jók. Nincsenek zsúfolt színosztályok. Tehát a mindenki számára egyértelműen meghatározott színek, a tiszta színek vállalhatók a saját színosztályokban. A hibás, vagy nem egyértelműen beazonosítható színek, ritka színek a minden egyéb színosztályba irányítása a színosztály darabszám alakulását figyelemmel kísérve kell, hogy megtörténjen. Később esetleg innen kiemelve, ha a létszám miatt indokolt, valamelyik nagy létszámú színcsoportot (például; babos, foltos tarkák, stb). Alapvetően itt a színeknek másodlagos szerepe van, tehát nem kellene elbuknia egy- egy kiemelkedő példánynak, színnevezési hiba miatt.
Fontos az olyan állású galambok tenyésztése, amelyek bírálói pálca nélkül is úgy állnak a
kiállítási ketrecben, ahogy az meg van írva vagy le van rajzolva. Így a bírált egyed a kiállítás második- harmadik napján sem hagyja cserben a bírálóját, ha a tenyésztő egy kicsit is foglalkozott vele a kiállítás előtt.
Nem állunk tehát rosszul, de ha megnézzük az utolsó években kiállított példányokat, melyek elől végeztek, kiváló minősítést kaptak, kategória győztesek lettek, még mindig heterogén állományt alkotnak.
Láthatjuk, van még dolgunk, mint bíráló és mint tenyésztő is. És akkor nem beszéltünk az egyéb minősítettekről, mondjuk 90-95 pont közöttiek mennyire egységesek.
Tudunk-e egy közösen kialakított szemlélettel eljutni oda, hogy kiállításra kiállítási galambokat vigyünk, ne műhely galambot?
Láthatók a kiemelkedő tulajdonságok a képeken szereplő példányokon is részleteiben, melyeket nekünk kell összerakni egy példányban. Hogy ez hogy halad, rajtunk múlik. Ezért miden olyan észrevételt, gyakorlatot, ami előreviszi a tenyésztést, bírálótársaimmal és a fajta tenyésztésében élenjáró tenyésztőkkel egyeztetve, minden e-fajtát tenyésztők irányában
folyamatosan jelezni kell.
Tenyésztői verseny értékelése egy klub kiállításon
Én jelenleg huszonhárom tenyészpárral foglalkozom és az ötvenedik gyűrűt használtam fel. Tenyészetemmel a helyi, a fajtaklub, valamint az országos kiállításokon való részvételekkel szeretném népszerűsíteni a fajtát.
A bírálatokat az eddigiekhez hasonlóan folyamatosan vállalok a kiállítási felkérések szerint az általam tenyésztett, ismert fajtából és tenyésztést segítő bírálattal szeretnék hozzájárulni mások sikeréhez is. Szeretném az irodalom minden formájában elérni az újabb ismereteket, hogy az információ minden szeletét elérjem és ezt felhasználhassam e nemes hobbi tökéletesítése céljából.
Sporttársi üdvözlettel:
Edelény 2008 06 06
Lippai Sándor
szakelőadó
