A fészek
 Minden galambtenyésztő találkozott már a fészek-fészektányér problémával. Különösen a nagyobb testű galambokat tenyésztőknél gond ez. Eleinte én is kisebb deszkákból készítettem el a fészkeket, majd egy műanyag vödör alját levágva azt kikenegetve gipsszel formáztam a tányérokat.  Ezeket azonban ma már csak a kikelt kicsik alá használom. A deszkát nehéz volt kitakarítani, a kikent gipszes pedig kemény volt. További probléma a fészekanyag rablása, ami szintén okozhatott tojástörést. Próbáltam baráti tanácsra purhabból is, de laza lett a szerkezete.
Láttam alföldi tenyésztőknél szivacsbetétet fészekben és gyakori a papír fészektányér is.
Egy „OBI”-s vásárlás alkalmával lettem figyelmes egy műanyag kutya etető tálra és vettem egyet.
                                                  
 Az ára miatt nem olcsó mulattság ezt használni fészektányérnak, de nem is ez volt a célom. Vettem egy zsák gipszet és fúrógépre szerelt keverővel sűrű tejföl állapotú keverés után a megolajozott kutyatányér hátuljába öntöttem. Rövid idő alatt megkeményedett, de csak több óra elteltével vettem ki a „formából”. Egy kerámiához hasonló edényt kaptam, még „gyári száma” is volt.
                                                   
Az elsők készítésénél kidobni való többlet anyag is keletkezett, de ezt később sikerült pontosan bemérni. Eleinte merevítésként csibehálót is vágtam bele, de erre nincs szükség. Munkahelyi elfoglaltságom miatt napi kettőt, reggel és este készítettem. Most már csak ezeket használom. Fészekanyagnak a kertben és az udvaron fűnyíróval levágott és selymesre szárított rövidszálú szénával jól kibélelem. Nagyon szeretik a galambok. Nem lopkodják egymástól a fészekanyagot, mert viszonylag rövidek és véknyak a fűszálak. Könnyű takarítani, gyakran tudok tányérral együtt új fészket cserélni. Vettem egy festők által is használt spaklit és köszörűvel lekerekítettem a takarításhoz, de nem nagyon kell használnom.
                                                 
                                                    
A szennyezett tányért takarítás előtt kiteszem a napra. Ennek két jelentősége van. Egyik, hogy megszárad rajta a szennyeződés, könnyen lepattan a gipszről, és egyben kijön belőle a fészekanyag.  A másik előny a nap fertőtlenítő hatása. Takarítás után kis kézi pumpás flakonba kevert ecetes-ánizsos oldattal lepermetezem. Ha megszáradt újra bevethető. Mind egyformák, a szülők észre sem veszik a beavatkozást. Kétszintes ketrecekben helyeztem el a párokat. A felső szinten ülnek az öregek, a kicsik gyűrűzéskor tányércserével együtt kerülnek az alsó szintre. Azóta nagymértékben csökkent a tojástörés.
 Ezzel a pár gondolattal szeretnék segíteni azoknak a tenyésztőtársaknak, akik hasonló problémával küszködnek.
Ed. 2008 06.05                                                                             Lippai Sándor
                                                                                                3780 Edelény Tóth Á. út 25